Pár napi járóföldet teszel meg, s végül eléred a célt. A szentélybe lépve enyhe rossz érzés fog el, de megpróbálsz úrrá lenni magadon. Véletlenül sem akarod leleplezni szándékod a mágusok előtt, a mesédnek pedig hitelesnek kell lennie. Elhiteted velük, hogy öcséd lázadást szít, és te segítséget ígértél neki, s személyes találkozóra hívtad az Elsüllyedt Városnál. Végig hallgat, majd gúnyos mosollyal az ajkán lép feléd, s megszólal:
- Érssszem, hogy bőröd félelmet issszad! Hassszudsssz! - sziszegését sokszorosan verik vissza a falak.
Mozgolódás támad az árnyékok közt, s újabb gyíkmágusok bukkannak elő - mintha nem lenne elegendő egy is, hogy elbánjon veled. Nem fogod olcsón adni magad, így eltökélten felüvöltesz:
- Ssssnilért! - tör fel torkodból a gurgulázó, dühödt hang, s előre rontanál. Egymagad azonban mit sem érsz a hatalommal telt szavak ellen. Csont roppan, velő fröccsen, szemed fénye pedig hamar kihuny. Nem árultad el a véred, Snil népe emlegetni fog...