Türelmesen állsz Skarsch előtt. A vénség jó ideig nem szól semmit, de végül megtöri a csendet.
- Ssszíveddel ssszóltál Tzssschesssss - sziszegi láthatóan elégedettséggel. A vér köteléke fontosssz, tán még asssz issszteneknél isssz fontossszabb... Ne hidd, hogy asssz öcséd vesssztét akarom. Nem véletlenül élek ssszámüssszetve. Magamat ssszáműsssztem a gőg féssszkéből. Nem akartam hassszonlatossszá válni HOZZÁJUK - nyomja meg az utolsó szót. Egy pillanatig sssze aggódj miattam, én nem lessszek asssz árulótok. Mossszt pedig menj! - int türelmetlenül, de mégis, mintha jó kedvre derült volna.
Magadra maradsz gondolataiddal, majd rövid gondolkodás után a mocsárszentély felé indulsz. Magad mögött hagyod az öreget, s azon gondolkodsz, miként vezethetnéd félre a mágusokat.