Türelmesen állsz Skarsch előtt. A vénség jó ideig nem szól semmit, de végül megtöri a csendet.
- Esssz essszetben, a Cwyeh-Kahhal tudatnod kell... Ha nem tessszed, elpusssztulhat minden, amiben hissszel. Okosss döntésss - teszi hártyás kezét a válladra. A ssszíveden essső ssseb idővel begyógyul... - teszi hozzá egyfajta bíztatásként, bár hangjában mintha nem érződne a teljes meggyőződés.
Magadra maradsz gondolataiddal, majd rövid gondolkodás után a mocsárszentély felé indulsz. Magad mögött hagyod az öreget, s lerázod magadról azt a rossz érzést, hogy esetleg rosszul döntöttél.