Be sem kell lépned rejtekére, mert mintha már érezte volna érkezted. Göcsörtös botjára támaszkodva rád emeli hályogos tekintetét. Senki sem tudja mikor bújt ki tojásából, és senki sem tudja, miért hagyta faképnél az uralkodó kasztot. Elvonult magányába, a mocsár mélyére, és ha szükséges volt, tanácsokat adott a hozzá fordulóknak. De csak azoknak, akiket érdemesnek talált... Még nem álltál vele szemtől szembe soha, így furcsállva pillantasz rá. Barna pikkelyei elszíneződtek, s most már inkább kékes színben fénylettek, amiről eddig sohasem hallottál. Talán a különössége miatt vált remetévé - ötlik fel benned a gondolat. -Nem illik így megbámulni egy vénssszéget - szólal meg reszketeg hangján. Miért jösssz hossszám mondd? Sssznil tesssztvére... - teszi hozzá, amitől megdöbbensz, hiszen nem is láthatja ki áll előtte.
- A tanácssshodért jöttem, bölcsssh Ssskarsssch - feleled enyhén meghajtva fejed.
- Hmmm... érssszem, hogy ssszívedet nyomja valami... Miben nem tudsssz dönteni, határmessszgyék őre?
- Sssnil... - kezdenéd, de félbeszakít.
- Sssznil! Igeeeen... Megtagadta Cwyehet... és hátat fordít a hagyományoknak!
- Igen de... - ismélt beléd fojtja a szót.
- Áruló! Hitssszegő, álnok varangyossszbéka - fröcsögi. Sssz vajon teeee... mit gondolsssz? - kérdezi fenyegető hangon.