A sámán szó nélkül eltűnik a hátsó helységben. Utána mész és egy kiterített bivalybőr felé int, aminek egyik végén már ő maga is letelepedett. - Jól forog a nyelved, még sokra viheted az énekmondók között. Atyád büszke lesz, ha megénekled fényes diadalunkat az erdei nép felett. De ne siessünk ennyire előre - int le, mielőtt közbeszólnál. - Ahhoz, hogy nevet érdemelj és dalokat hőböröghess, még izzadnod kell egy keveset... Ez kellemetlen lesz - mondja tárgyilagosan -, de mindannyian átesünk rajta. Egy bőrzacskót lök eléd, úgy veti oda: - Markolj bele és nyeld le. Az egészet! - teszi hozzá ellent mondást nem tűrő hangon. A sűrű homály miatt nem tudod, mit veszel a szádba, de ha a szimatod nem csal, valamiféle gomba lehet. Az üvegben lévő folyadéknak sokkal rosszabb íze volt, így nem habozol, csámcsogva gyűröd le a száraz falatokat. - Hamarosan találkozunk - mondja dübörgő hangon, s úgy tűnik, mintha alakja hullámzana, az egész sátorral egyetemben. A szagok és a hangok felerősödnek, mintha kiélesednének az érzékeid. A tábor szélén tartott wargok vizeletszaga és vakaródzása is eltalálnak hozzád. A rád törő ingerek rohamára nem vagy felkészülve és zsákként dőlsz el.