- Agyatlan, makacs öszvér vagy, és képtelen vagy tisztelni a magamfajtákat! - mondja lemondóan. - Szégyene lehetnél a törzsünknek. De nem leszel... - mondja elhalkuló, gúnyos hangon. Reszketés járja át testedet. De hiszen te nem félsz semmitől! - fut át az agyadon. Elerőtlenedő lábaid összecsuklanak alattad és a padlóra rogysz. Rettentő kín járja át testedet, s a legváratlanabb helyeken hasít beléd. Vergődéseddel felkavarod a port és habzó nyáladdal sárrá vegyül. Nem vagy ura a testednek, elharapod a nyelved. Még látod, ahogy a vénség föléd hajol, s bűzös lehelete az arcodba vág: - Ne aggódj a szégyen miatt. Egy ilyen korcsra kár lenne az ellenmérget pazarolni - rázza meg halványuló tekinteted előtt a barnás színű üvegcsét. Görcsösen próbálsz utána kapni, de mindhiába. Harákoló nevetés kísér az örök sötétségbe. Falánk élőhalottjai közé kerülsz. Kalandod itt véget ér.