Halkan közelebb lépsz, majd a fedőt megemelve a rotyogó lére pillantasz. Leginkább ismeretlen illatok keverednek néhány mihaszna gyógyfű, és gombák illatával. Vállat vonsz, és a szádhoz emeled az edényt. Forró ugyan a tartalma, de azért jó nagyot szürcsölsz belőle - legalább főzésre jók a sámánjaitok. Még le sem tudod nyelni az ételt, amikor valaki jó nagyot húz a fejedre. Pofádból üvöltő orkánként szakad ki az étel, s ha nem kaptál volna köhögő rohamot, most biztosan támadódnak ugranál habozás nélkül. Tekinteted összeakad a vén sámánéval, aki göcsörtös bunkót szorongat a kezében.