Jávorcsik Norbert, SpaceBar Consulting, Delta Vision © 2016
img/ork2

A sátor elülső felébe lépve félhomály fogad. A kis lánggal lobogó tűz mozgó árnyékokkal festi meg a helységet, mintha csak apró rémségek járnák örömtáncukat. Talán rajtad mulatnak. A mennyezetről amulettek lógnak alá: különféle testrészekből - fogakból, fülekből, újjakból - fűzött ékszerek, és ehhez hasonló szépségek. A ponyva mellett összetákolt polcok állnak, rajtuk bőrszütyők sorakoznak, szárított nővények és felismerhetetlen kacatok. Nem is érted, hogy egy fajtád béli minek tart ilyen haszontalanságokat. - Karrg... - tör fel belőled az elégedetlenség szava, s flegmán arrébb pöckölsz valamit. Mindig is gyűlölted a sámánokat, s azt sem értetted igazán, hogy miért nem csapták le őket a hímek erősebbjei. Kezed ökölbe szorul, és hangosat horkantasz a gondolatra.