Kipihenten és jó kedvvel ébredsz. A mohában még látszik tested lenyomata, amikor lepillantasz. Ekkor tekinteted megakad egy igen réginek tűnő papíroson. Vajon álom volt, amire emlékszel, vagy valóság? Ezen tűnődsz, miközben gondosan ruhád ráncai alá rejted szerzeményed. A vénséges fa, mintha sóhajtana egyet, de akármennyire is koncentrálsz nem hallod ismét a hangot. Végül megfordulsz, és - bár senkit nem látsz - búcsút intesz a tisztásnak. Ismét beveted hát magad az erdőbe, s pár óra múlva a fák közti távolság ritkulni kezd. Kicsit mélyebben végre egy folyó kanyarulatait pillantod meg. Úgy döntesz, hogy követed a folyásirányt, bizonyosan elvezet valamilyen településhez. Kalandod itt véget ér!