Ismeretlen hang töri meg a csendet. Összerezzensz, majd a forrása felé fordulsz. Egy hihetetlenül karcsú, könnyed mozgású teremtményt pillantasz meg hosszú fülekkel, s borostyánszín szemekkel. A mérhetetlenül öreg tölgy oldalából lép elő. Talán elf lehet, bár ebben nem igazán vagy biztos. Testét, mintha növényekből font ruhák fednék. Kalíthas! - viszonozza köszöntésed, te pedig áldod a jó szerencséd, amiért korábban figyelmes voltál, s megjegyezted ezt a formulát. - Légy üdvözölve utazó! - folytatja lágy hangon. - Látom megfáradtál és éhes is vagy, remélem, nem utasítod vissza, hogy vendégül lássalak - int a vastag mohaszőnyeg irányába. Arcán halvány mosoly játszik, s bizton érzed: jó kezekbe kerültél. Sosem látott erdei gyümölcsökkel, gombákkal, némi hússal és teával kínál. Mindeközben feltűnően szótlan marad, a szükséges formulákra szorítkozik. Miután szinte mindennel ellát, közli, hogy itt maradhatsz holnapig, és kipihenheted az eddigi fáradalmakat. Ezután magadra hagy. A jóllakottság régen tapasztalt érzésétől hamarosan álmosodni kezdesz. Végül úgy döntesz, hogy...