A tejfehér kavargás egyre több hajót öklendett ki magából, rövid idő alatt látható volt a létszámbeli fölényük. Nem ijedtetek meg azonban, mert tudtátok, hogy a természet erőit mindenkinél jobban bírjátok. A vezérhajó tatján három ősz hajú férfi kántált fennhangon, s rövidesen habzani kezdett a víz. Az ellenfél először észre sem vette a változást, csak akkor kaptak észbe, amikor a zubogás hatalmas örvénnyé szélesedett. Hajók tucatjait rántotta magával, hullámsírba börtönözve a rajtuk sikoltozó teljes legénységet és katonákat. A meglepetés erejét kihasználva, két irányból kerülve oldalba támadjátok a megmaradt hajókat, s pusztán pár órányi viaskodás után, az utolsó ellenséges jármű teste is eltűnik a habokban. Nem vagytok bolondok, tisztában vagytok vele, hogy ez nem főflotta volt, mégis erőt ad nektek a diadal érzése. A legénység ujjongva ünnepli a ma aratott győzelmet, majd nem sokkal később a halottaitokat kihalászva visszafordultok Diss irányába. Azzal, hogy felülkerekedtetek, a háború kimenetelét ugyan meg nem változtatjátok, de néhány napnyi haladékot kaptok az ostrom előtt, s szívetekben bizakodó tűzzel nézhettek elébe...