Hívásodra megérkeznek Diss papjai. Utasításodra hosszas ceremóniát készítetek elő, hogy bírjátok az égiek támogatását az ostrom alatt. A bonyolult előkészületek napokig tartanak, amiben főként a főpap vesz részt. Te magad a papokkal együtt áhítattal imádkozol, megszólítva egyenként az égi hatalmakat. A füstölők szaga szinte az egész palotát betöltik, ahogyan a folytonos kántálás monoton hangja is. Áldozatokat mutattok be, de... valami nincs rendjén. Az egyházfő zavart mosollyal próbálja leplezni aggodalmát, de becsületére legyen mondva, ő mindent megtesz: megismétli a szertartást, hátha csak valami félresikerült. Sajnos nem így van. Hiába az igyekezet, hiába az áldozatok és a megannyi órán át mormolt imádság. Nem érkezik válasz, az ég némán hallgat. Az így elvesztegetett napok után megérkezik az ellenség flottája. Tulajdonképpen ellenállás nélkül nyomulhattak déli irányba, így mire felocsúdtok, már a kapukat döngetik. Pár nap alatt a flottátok semmivé lesz, és az ostromgyűrű alá vett város, haldokló agóniába kezd. Megtörten, hitevesztetten hagyod magad mögött, hogy Amt-Narnak hírt adj: a crantai népet magukra hagyták az istenek...