A parancsnok megérteti a csürhe vezérével, hogy együtt fogtok támadni. A besthiyák egy pillanatig sem akadékoskodnak, bár ahhoz ragaszkodnak, hogy ők legyenek az első hullám. Még örültök is a fejleménynek, így nagyobb esélyetek van, bár az egy pillanatig sem kérdés, hogy feláldoznátok-e az életeteket. Szinte alig alszotok az éjjel, a harc izgalma már benne ég minden porcikátokban. Bízol benne, hogy sikerül meglepnetek az ellenséges tábort, s fohászkodsz is serényen, az istenek közbenjárásáért. Ugyan választ nem kapsz, de bizakodva gondolsz a közelgő csatára. Végre eljön a hajnal. Ahogy az ég alja vörösödni kezd, megindítjátok a támadást. Az orkok mögött zúdultok ti is a ky-ruk még pihenő táborára. Elsöprő erejűre sikerül a támadás, s viszonylag kis veszteséggel sikerül felülkerekednetek. Yllath-Zorbal neve számodra sem ismeretlen. Pontosan tudod, hogy nem hagynak túlélőket, így ti sem teszitek.